Ismét végetért egy labdarúgó világbajnokság. Sajnos. Ez a vébé nem úgy indult, mint ahogy azt sokan várták. Az első csoportkörben a meccsek nagy része nyögvenyelős, szenvedős, unalmas volt. Ettől függetlenül volt egy-két kimagasló teljesítmény. Példának okául Németország négygólos sikere Ausztrália ellen. Nemis igazán a gólok száma volt figyelemre méltó, mintinkább a fiatal német válogatott gyönyörű játéka. A németek fiatal csapattal érkeztek Afrikába, ennek ellenére káprázatos meccseket játszottak, és talán a szerb meccset kivéve mindig jó teljesítményt nyújtottak.
A Holland csapat ugyan nem a megszokott szép játékkal, de biztosan hozta a meccseit. A spanyol szekér az elején megragadt a sárban, de valószínűleg Svájc jókor pofozta fel őket, hiszen végülis megnyerték a tornát. Anglia csúcsformában érkezett, hiszen a selejtezősorozat alatt minden meccsüket magabiztosan megnyerték. Ennek ellenére elképesztően nagy csalódás volt látni a szenvedést, amit elővezettek a publikum számára.
A várakozásoknak megfelelően a dél-amerikaiak hozták magukat. Brazília, Argentína, Uruguay, Paraguay és Chile is bejutott a legjobb 16 közé. Afrika ismét gyenge volt, habár a hazaiaknak nincs okuk a szégyenkezésre, mert a "bafana-bafana" jól küzdött Mexikó ellen és sikerült megverniük Franciaországot. Utólag azért Ghána mégiscsak mentette az "emberiség bölcsőjének" becsületét azzal, hogy a legjobb nyolc közé jutottak, és nem voltak messze attól, hogy Uruguayt túlszárnyalva a világ legjobb négy csapata között találják magukat.
Az Amerikai Egyesült Államok csapatát mindenképpen csupa nagybetűvel kell említeni. Ismét kijutottak a világbajnokságra. És ismét megmutatták nekünk azt, hogy nem feltétlenül kell világsztárnak lennünk ahhoz, hogy szép eredményeket érjünk el. Ha mást nem is, a "Team-USA" egy valamit nagyon tud. Ez pedig a megalkuvás nélküli, végsőkig tartó küzdeni akarás, és tudás. Azt gondolom, hogy mi magyarok sokat tanulhatnánk tőlük. De ez elmondható akár Uruguayra és bizony-bizony Szlovákiára is. Hiszen északi szomszédaink sem a világsztárjaikról híresek. Ennek ellenére hatalmas csatában búcsúztatták a címvédő olasz válogatottat, majd a nyolcaddöntőben megszorongatták Hollandia nyakát is egy picit.
Na mindegy szóval a lényeg az, hogy küzdeni kell, becsülettel hajtani, nem megállni, a lelkünket is kitenni a pályára és akkor mindenki elégedett lesz. Nem várja el senki, hogy világbajnokok legyünk, vagy éppen azt, hogy megverjük Hollandiát vagy Spanyolországot. Nekünk szurkolóknak elég volna az is, hogy lássuk azt, hogy a srácok nem úgy mennek ki a pályára, hogy tök mindegy, vagy nincs esélyünk. Hajtani kell, küzdeni és ha ki is kapunk, akkoris tiszta lelkiismerettel mehetünk le a pályáról, hiszen mindent megtettünk, de sajnos jobb volt az ellenfél. Vannak dolgok amiket nem lehet tanulni, mert születni kell rá. De vannak dolgok amit igenis lehet. Ez pedig a küzdeni tudás.
Ettől függetlenül hatalmas öröm, hogy az Európa Bajnokság után ismét olyan csapat nyert, aki játsza a focit. Mert végtére is a foci egy játék vagy mi a fene. Gratulálunk Spanyolországnak, mert ha valaki akkor ők igazán megérdemelték a sikert.
Zárásképpen elmondható, hogy annak ellenére, hogy az afrikai vébé az 1990-ben Olaszországban rendezett után a második legkevesebb gólátlagot hozta, izgalmas egy hónapon vagyunk túl. Én már epekedve várom a következőt, ami Brazíliában lesz. De előbb 2012-ben EB. Remélhetőleg ott már végre mi is érdekeltek leszünk. De ha nem akkor Brazíliában már mindenképpen látni szeretném a fiúkat a pályán. És nem labdaszedőként. Addig is a dél-afrikai világbajnokság hivatalos dala.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése